Fizikai elv:
A legtöbb tömörségvizsgálati eljárás azon alapul, hogy a vizsgálandó felület két oldalán nyomáskülönbséget hozzunk létre, majd az esetlegesen átszivárgó közeget vagy töltetet, valamilyen eljárással észleljük. Más eljárások pedig azon alapulnak, hogy a vizsgálandó tér tartja-e a létrehozott túlnyomást vagy vákuumot.
A vizsgálat leírása:
A fizikai elv különböző megvalósításai alapján igen sokféle tömörség vizsgálati módszer létezik, ezért konkrét vizsgálat leírását itt nem adjuk meg.
Változatai:
Sokféle módszer létezik. Ilyenek például a
– buborék-emissziós módszerek (vákuummal vagy túlnyomással),
– héliumos tömörségvizsgálat,
– vákuumos tömörségvizsgálat,
– de ide tartoznak a különböző tömörségi nyomáspróbák is.
A vizsgálat korlátai:
Kizárólag az átmenő folytonossági hiányok mutathatók ki.
Mire jó:
Különböző mértékű tömörtelenségek kimutatása. Egyes módszerekkel a tömörtelenség mértékének a meghatározása is lehetséges.
Jól kimutatható vele:
Átmenő folytonossági hiányok. A kimutatható tömörtelenség mértéke nagymértékben függ az alkalmazott módszertől!
Rosszul delektálható:
Az alkalmazott módszer kimutatási határához közel eső méretű folytonossági hiányok.
Szükséges vizsgálati felület:
A vizsgálati felületre vonatkozó konkrét követelményt az alkalmazott módszer határozza meg.
Általánosságban elmondható, hogy a leggondosabb felület-előkészítés általában a buborék-emissziós módszerek alkalmazása előtt szükséges.
Környezeti feltételek:
A szükséges környezeti feltételeket az alkalmazott módszer határozza meg.