Fizikai elv
A különböző γ- sugárforrások jó áthatoló képességgel rendelkeznek. A sugárzás intenzitása az anyagon áthaladva gyengül. Egy adott kezdő intenzitású sugárzás gyengülésének a mértékét a sugárzás energia spektruma, az átsugárzott vastagság, az anyag és a távolság befolyásolják.
A vizsgálat leírása
A vizsgálandó darab egyik oldalán egy megfelelően megválasztott γ- sugárforrást helyezünk el, a másik oldalán pedig egy sugárzásra érzékeny filmet. A sugárforrásból kilépő sugárzás áthatol a vizsgálati darabon, miközben az intenzitása gyengül. A gyengülés mértéke függ a vizsgálati darab anyagától és vastagságától, a sugárforrás típusától és az átsugárzott darabban lévő folytonossági hiányok (hibák) nagyságától és fajtájától.
Így a darabon áthaladó sugárzás, egy arra érzékeny filmen létrehozza vizsgált terület síkba transzformált képét.
Az expozíciót követően a röntgen filmet a fotótechnikából ismert eljáráshoz hasonló módon előhívjuk, majd a száradást követően egy nagy fényerejű lámpával átvilágítjuk. Így láthatóvá válik a vizsgált terület síkba transzformált negatív képe. A radiográfiai felvételen a kisebb intenzitású sugárzással érintkező területek világosabbak, míg a nagyobb intenzitásúval érintkezők sötétebbek. A kép értékelés során feljegyezzük a láthatóvá vált hibákat.
Változatai
A sugárforrás típusától függően megkülönböztetünk izotópos (pl.:Se75 vagy Ir192 ipari radiográfiai sugárforrás alkalmazásával) és röntgen (különböző energiájú ipari röntgenberendezések alkalmazásával) vizsgálatot. A vizsgálat érzékenysége függ a sugárforrás típusától (energia spektrumától), az átsugárzott darab vastagságától, a film-fókusz és a film-tárgy távolságtól, az alkalmazott röntgenfilm felbontásától (érzékenységétől), valamint a radiográfiai film feketedésétől.
Egy adott radiográfiai felvételre előírt képminőséget és a fent felsorolt tényezőkre vonatkozó határértékeket általában a különböző szabványok tartalmazzák és szabályozzák (pl.: MSZ EN ISO 17636-1)
A vizsgálat korlátai
Csak azok a darabok vizsgálhatók vele, ahol a darab egyik oldalán, kellő távolságban el lehet helyezni a sugárforrást, míg a másik oldalán pedig el lehet helyezni a röntgenfilmet. A maximális átsugározható vastagságnak fizikai korlátai vannak, függ a darab anyagától, a sugárforrás típusától és erősségétől.
A minimális átsugározható vastagságot alapvetően a sugárforrás típusa, illetve a különböző – vizsgálati érzékenységre vonatkozó – előírások szabályozzák.
A sugárzás útjába a vizsgálati darabon kívül nem kerülhet olyan anyag, amely meggátolja, jelentősen csökkenti vagy szórja a sugárzást (pl.: víz, olaj, egyéb szerkezeti anyagok stb.) A vizsgált darab hőmérséklete általános esetben ne haladja meg a +50°C-ot.
Mire jó
Felületi és belső (az átsugárzott anyagban lévő) hibák kimutatására alkalmas.
Jól kimutatható vele
A vizsgálat különösen érzékeny a térfogatos jellegű hibák (pl.: gázzárvány, salakzárvány, stb.) kimutatására. Sík jellegű hibák (pl.: repedés, hegesztési varrat kötéshibája) akkor mutathatók ki jól, ha a sugárzás iránya és a síkjellegű hiba síkja közel párhuzamos.
Rosszul detektálható
A vizsgálat kevéssé érzékeny az olyan síkjellegű hibákra, ahol a sugárzás iránya és a hiba síkja 5°-nál nagyobb mértékben tér el egymástól.
A vizsgálattal nem mutathatók ki az olyan síkjellegű hibák, amelyeknek a síkja sugárzás irányára közel merőleges.
Szükséges vizsgálati felület
A vizsgálat előtt el kell távolítani azokat a felületi egyenetlenségeket, amik a radiográfiai filmen fizikai sérülést okozhatnak.
A vizsgálati felület lehetőleg legyen száraz és zsírmentes.
Környezeti feltételek
A vizsgálathoz megfelelően megvilágított vizsgálati helyszín szükséges. Mivel a radioaktív sugárzás káros az egészségre, ezért a vizsgálat elvégzéséhez kellő nagyságú területet le kell zárni. Ezen a területen belül csak a vizsgálók tartózkodhatnak. A lezárandó terület nagysága függ a helyszín kialakításától, a sugárzás fajtájától és erősségétől.
Nagyon fontos, hogy a vizsgálati darab kellő módon megközelíthető és hozzáférhető legyen.